Osztrovszkij (nálunk) keveset játszott, 137 éve papírra vetett üdítően, fejbekólintóan friss darabja olyan sebészi pontossággal szembesít minket a jelenünkkel, hogy az szinte fáj. Fáj azért, mert a valahol Oroszországban a lét és nemlét peremén egzisztáló vidéki színtársulat lavírozása a pénzosztó hatalom elvárásai és a művészi függetlenség között, időtlenül és - immár - taótlanul aktuális, és fáj azért is, mert az előadás kíméletlenül tükröt tart mindennapi, kompromisszumnak hazudott megalkuvásainknak.
S teszi mindezt úgy, hogy közben jó érzékkel kerüli a szájbarágós politikai utalásokat és - bár a téma tálcán kínálja magát - nem sétál bele a #metoo-csapdába sem. A szöveg - Morcsányi Géza dramaturg új fordításának köszönhetően - friss, nincs benne semmi a régies és ma már sokszor porosnak tűnő a Makai Imre(?) féle magyarításból.
Ugye, a történet kb. annyi, hogy egy vidéki orosz városka színháza fizetni ugyan vajmi keveset tud csak a színészeinek, de ezt orvosolandó, "jutalomjátékot" szervez nekik időről időre, mely előadásban a főszerep mellett a gázsi java része is a fellépőt illeti. NYEGINA (Lovas Rozi), a társulat ifjú, szép és tehetséges színésznője készülődik épp a soros (??? - SOROS - ???) jutalomjátékára, miközben alig egzisztál ama híres Masslow-piramis legalján. Mert se pénz, se posztó, csak a felhalmozódott lakbérhátralék otthon és az elnyűtt fellépőruha az öltözőben, melynek pótlása, anyagiak híján reménytelennek tűnik.
Nyegina, a művésznő (Lovas Rozi) - Kép forrása: Radnóti Színház, facebook
Lenne megoldás persze kicsit fellélegezni, kilépni a szorító szükségből, hiszen a színház környékén lebzselő és könnyed kikapcsolódásra vágyó városi potentátok és egyéb léhűtők, másfajta szerelmet is keresnek a teátrum falain belül, nem csak a Shakespeare vagy Schiller által papírra álmodottat. Jól tudják, hogy pezsgőnek, fellépőruhának vagy állami támogatásnak egyként ára van, s, hogy épp mennyiben vagy épp miben tárgyiasul a tarifa, annak csak a jó ízlésük szab határt.
Ám az nekik nincs.
Egy visszautasítható "ajánlat". (Lovas Rozi és Dulebov, Kelemen József) Kép forrása: Radnóti Színház, facebook
Van viszont sebesen suhanó autójuk, jó ruháik, pénzük, no és szavuk, mellyel intézmények és emberek sorsát forgathatják kényük-kedvük szerint.
Megannyi szép- (vagy kevésbé szép) lelkű lúzer az egyik, és züllött, romlottan gátlástalan winner a másik oldalon. Persze kérdés, hogy lúzer e valóban a vagyonát önként és örömmel a színházba ölő NAROKOV, az egykori direktor (Bálint András), aki mára teljesen elszegényedve futkonc-ként (!!!) vagyis ügyelőként szolgálja tovább ugyanazzal a lelkesültséggel az ügyet, vagy győztes e - mondjuk - a színésznő SZMELSZKAJA (Martinovics Dorina), aki az éhezés és nélkülözés elől DULEBOV városi tiszviselő (Kelemen József) karjaiban keres menedéket.
Migajev színigazgató (Konfár Erik EH), Gromilov, tragikus színész (Schneider Zoltán) és Domna, a Mama (Börcsök Enikő)
Kép forrása: Radnóti Színház, facebook
Szánalmunkra, vagy netán megvetésünkre méltó az a színidirektor, (MIGAJEV - Konfár Erik), aki meghajlik a nyílt zsarolás előtt, hogy mentse a színházat magát? Vethetünk e követ GROMILOV-ra, a tragikus színészre (Schneider Zoltán), aki ebben az évek óta tartó kilátástalan létharcban már-már feloldódni látszik az elfogyasztott alkoholban?
Külön öröm az imádnivaló Börcsök Enikő-t (DOMNA asszony), a pragmatikus, ám a lányát, Nyeginát őszintén szerető öltöztetőnő szerepében látni, de egyszerűen remekül eltalált Pál András BAKIN-ja is, a befolyásos és pénzes emberek körül mindig ott koslató, a lepattanóra ugró, "táskahordó" szerepében. Megjelenik persze az ős -kísértés egy NAGYON GAZDAG GYÁROS (VELIKATOV - Rusznák András), személyében s élő, bár éhes és állástalan lelkiismeretként Nyegina vőlegénye, a FIATAL BÖLCSÉSZ (MELUZOV - Porogi Ádám) is.
Szóval "A művésznő és rajongói" - már megint - egy remek előadás a Radnótitól, Valló Péterestől, Morcsányi Gézástól, díszletestől (Horváth Jenny), jelmezestől (Benedek Mari),...mindenestől. Ha innen nézem, górcső, ha onnan, akkor tükör, de mindkettőben sajogtató megpillantanunk önmagunk.
-p-
A művésznő és Rajongói
Radnóti Színház
ALEKSZANDRA NYEGINA – VIDÉKI SZÍNÉSZNŐ - Lovas Rozi
DOMNA, A MAMA – NYEGINA ÖZVEGY ÉDESANYJA - Börcsök Enikő
DULEBOV (HERCEG, FŐNÖK) – TEKINTÉLYES VÁROSI TISZTVISELŐ - Kelemen József
BAKIN – TISZTVISELŐ - Pál András
IVAN VELIKATOV – NAGYON GAZDAG GYÁROS - Rusznák András
PJOTR MELUZOV – FIATAL, ÁLLÁSTALAN BÖLCSÉSZ - Porogi Ádám
NYINA SZMELSZKAJA – VIDÉKI SZÍNÉSZNŐ - Martinovics Dorina
MARTIN NAROKOV – ÜGYELŐ, VOLT SZÍNIGAZGATÓ - Bálint András
JERASZT GROMILOV – TRAGIKUS SZÍNÉSZ - Schneider Zoltán
MIGAJEV – SZÍNIGAZGATÓ - Konfár Erik EH.
Közreműködik: Nagy Rebeka, Péter Polla Borbála, Tóth Bogi
A zongoránál: Termes Rita / Gáspár Katalin Ágnes
Dramaturg: Morcsányi Géza
Jelmeztervező: Benedek Mari
Díszlettervező: Horváth Jenny
Világítás: Baumgartner Sándor
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Hatvani Monika
Rendező: VALLÓ PÉTER
