ReCenzor

Íme a rettenet maga.

Bajuss a TÁP Színháztól.

2018. november 09. - Brúnó Kapitány

Az úgy volt, hogy bejött a Paizs Miklós egy jócskán magasított cipőben és azt mondta, hogy: "Nyitány!" Aztán ott volt a földön egy ormótlan izgő-mozgó, még fejletlen, szinte csecsemő szőrcsomó: a BAJUSS. (Minden hatalom, és ezért minden küzdelem forrása.)

Aztán jegesmedvék(?) vagy csak dehumanizált orosz(?) nők(?) érkeztek szép fehér bundában és énekeltek valamit. Aztán Sztálin és Hitler bejégereztek a magnyitogorszki búcsúban és elmentek dugni, bár ennek Hitler örült sokkal, de sokkal jobban.

A medvék megint énekeltek.

bajuss_plakat.jpg

Az előadás plakátja (Forrás:Táp Színház - Bíborszalon, Facebook)

Ezután a megalázott Sztálin öntudatra ébredt és bosszút esküdött a Szibér pusztában. Azt mondta, hogy: -Éljenek a tömött muzsikbajuszok!".Sztálin el.

Hitler be, aki szerelmi bánatában magányosan hisztizett, majd mielőtt sósavat ivott volna elkeseredésében, megjelent a tévéből (vagy belőle?) Csárli Cseplin szelleme(?) és lelket öntött belé. Hitler ki, Sztálin be, aki egy karddal csapkodott, majd roppant jól és roppant sokáig azórakozott Csárli Cseplin újra és újra önmagát ismétlő, Hitlert karikírozó gegén.Utána mintha szex...

A medvék. Megint. Énekeltek.

bajuss_laboda_kornel.jpg

Laboda Kornél, mint Sztálin (Forrás:Táp Színház - Bíborszalon, Facebook)

Aztán Hitler azt álmodta, hogy egy lány énekel (jól) egy páncélos gyakorló-ruhában, majd utána alteregója megütközik Sztálin alteregojával. A küzdelem eldöntetlen maradt.

A színen ekkor felgyorsulnak az események. Feltűnik Csárli Cseplin s addig üvöltözik ezt-azt, míg Sztálin a medvelányokkal együtt őt is legéppuskázza. Cseplin persze csak sebet szerez,de túléli az attakot, így még egy utolsó nagy monológban olyan okosakat mond, mint, hogy "A diktátorok meghalnak.", meg, hogy Isten országa mindannyiunkban jelen van, meg, hogy ne gyűlölködjünk.

bajuss_csarli-cseplin.jpg

Fekete Ádám, mint Csárli Cseplin (Forrás:Táp Színház - Bíborszalon, Facebook)

A medvelányok még kántálnak valamit, de itt a vége. Hát ennyi.

Megfogadjuk a nagy nevettető tanácsát: nem gyűlölködünk, de rohadtul innánk a "moszkván" valamit.

Hazafelé a villamoson pedig abban reménykedek, hogy nem értettem az egészet. Mert ha mégis, akkor ez bizony (szar) valamiért nem sikerült túl jól.

B.K.

Ps.: Megint valahogy a szöveg....az nem működött. Mert Göndör László, a fiatal rendező, a parányi teret tök ötletesen használta, a színészek is beleadtak tényleg apait-anyait, és egyáltalán. Itt valahogy úgy tűnik, hogy sárból kellett volna várat építeni és nem sikerült (szerintem).

Sztálin - Laboda Kornél

Sztálin tudatalattija - Posch Roland

Hitler - Váradi Gábor

Hitler tudatalattija - Hrisafis Gábor

Csárli Cseplin - Fekete Ádám

Karvezető - Preiszner Miklós (az általam látott előadásban Paizs Miklós)

Kar - Mohor Viktória, Szabó Veronika, Znajkay Zsófia (Znajkay a nézőtéren ült, nem tudom ki volt a harmadik lány.)

Írta: Horváth Lili Olga és Laboda Kornél

Rendező: Göndör László

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://recenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr2214354555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása